Rozsály és Gutin hegységek
Bárhonnan és bármikor is pillantjuk meg a Rozsály széles hátát, Petőfi hallhatatlan sorai lüktetnek felénk:
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok.
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takaró el a bérci tetőt.
Ez a „bérci tető" és környéke vonzotta és vonzza ma is a nagybányai kirándulókat. Erről a hegyünkről két évszázaddal ezelőtt ezeket írta Szirmay Antal: „A magas Rozsályi hegyen kristályszínű források több kútfőkből erednek; e mellett a tetején oly tágas mező fekszik, hogy annak a térségén több ezrekből álló tábor elférne, s ezenkívül oly kövér és termékeny, hogy a juhoknak rajta legelő nyájai szüntelen növő zsíros füveit alig emészthetik meg". Csaknem egy évszázaddal ezelőtt Siegmeth Károly ezeket közli a Rozsály „laposáról": „Nagy kiterjedésű. Hossza kelet-nyugati irányban kb. 2 km, szélessége észak-déli irányban l km". Ezen a hegyháton „nincsenek boróka bokrok, sok a fekete és vörös áfonya". Tréger Lajos szerint: „...a fennsík 2000 katasztrális holdnál nagyobb terjedelmű... melyet dél és délnyugatról tornyos sziklaorom, s az ezzel átellenben levő lejtőt szálas bükkerdő szegélyezi... valahányszor ide jövünk, mindig friss, új színeket fedezünk fel. Minden évszakban más-más színpompa. Más a júniusi hajnalpírban, ha sikerül kifogni, s a tetőről végignézni egy napfelkeltét. S más, ha a júliusi ködtengerben úszó távoli vidék végtelenségébe merülhetünk a napsugaras tetőről. Amikor az alant elterülő felhős tájakon habfehér felhőhullámok tornyosulnak. S más, amikor tél idején végigsétálunk a csillogó zúzmarába burkolt törpe áfonyabokrok tető takaró szőnyegén, s a csillogástól káprázó szemünket az észak felőli égbolt üdekék színében megpihentetjük. S mások a színek, amikor télen át a patyolat fehér hóval fedett végtelen hosszúnak látszó hegytető kilométeres lejtőin száguldva lábszánkózunk. Ezek mind olyan kiváltságosán szép, felejthetetlen kirándulási élmények, amelyek ily tökéletes természeti összhangban csak itt érezhetők".
A XX. század elején a már említett Siegmeth Károly, felérve az 1307 méter magasan álló csúcsjelzőhöz, elgyönyörködött a nagyszerű kilátásban és lelkesen sorolta mindazt, ami szemei elé tárult: a közelben „a viharállott sziklabástyák. Nyugat felé a Fernezely völgye kohóival és házsoraival... A háttérben a Nagybánya felé húzódó hegysor emelkedik, s a Fraszineasza mögött a sziklás éles körvonalú Kis-Pietrosz (1201 ín). Dél felé, a völgy kijárata mellett fekszik Nagybánya a Keresztheggyel. Távolabb mögötte a Szamos terjedelmes völgyrónasága kezdődik... Lábaink alatt látjuk Kisbánya idillikus völgyzugát, honnan egy kissé meredek oldaláról is megmászható a Rozsály. A Bányahegy és a Feketehegy által hűségesen megvédve fekszik Felsőbánya a Zazar szép erdős völgyében... Kelet felé a főgerinc a Gutinig ellátszik ... A Gutin egy falakkal körülvett várhoz hasonlít, meredeken felfutó lejtőkkel, védve kétfelől a Szekatúra és a Kis-Gutin bástyáival, s megkoronázva középen a főcsúcs által. A legnagyobb mértékben vonzó és formákban gazdag kép". (siegmeth károly) Ha még megemlítjük a Rozsályról északnak látszó Nagypeleskét (1291 m) és Kőhátot is, úgy hisszük, elég kimerítően vázoltuk a környéket. Távolabb emelkednek a Máramarosi havasok, a Cibles és a sztojkai Sátorhegy.
Az Izvora (Forrásliget)
A Rozsályról észak felé ereszkedve 916 méter magasságban találhatjuk az Izvorát (Forrásliget). „Ez egy nagyon szép fennsík, 1000 hold kiterjedésű mezővel, szemközt a Gutin nyugati oldalának gyönyörű, impozáns kőszikláival, fenyőligetekkel. Szarvasmarhák és juhok százai legelnek itt, mégis az idegeinek pihentetését kereső kiránduló napokig, sőt hetekig a komoly természet igazi magányában üdítheti fel testét és lelkét" - írja Krizsán P. Pál 1933-ban.
„Az Izvora színpompás gazdagsága minden évszakban új, csodás gyönyörűséget tár figyelő szemünk elé. Hogy mikor a legszebb - annak nincs fokozható határa. [...] Ki tudja elbírálni, hogy az Istennek természeti alkotásában melyik a szebb? Elragadóan szép valamennyi! És ezzel az itt fellelhető sok-sok természeti szépséggel párosul az ózondús fenyőillattal fűszerezett tiszta jó magaslati levegő. Balzsamos napsugár. A korbeölelkező hegyoldalak ezernyi forrásának patakká duzzadt kristálytiszta vize. Mindennek élvezete, éltető eleme a városi robotban elcsigázott ember szervezetének, csak élni kell vele lehető leggyakrabban. Ezért építette ide az E.K.E Gutin Osztálya menedékházát". {tréger lajos)
A menedékház felépítése (1935) előtt is volt hol meghúzódnia az idelátogatónak, mégpedig az izvorai erdészházakban. A házakat - építőjükről - Molcsányi-telepnek is nevezték. Ezekről a házakról ír nemcsak a turistaegyesület-szervező Siegmeth Károly, hanem Fercnczy Béni is. Siegmethék a Rozsályról lejövet jutottak el ide: a Rozsályról „egy és egynegyed óra után érkeztünk egy erdőritkáson elhelyezett izvorai telephez, a két házból álló A Molcsányi-telephez. Érdekes, hogy Molcsányi erdőmester e házakat a maga ültette fenyőkből építette. Itt találkoztunk Glatz festővel, ki a két ház egyikében rendezte be műtermét, s itt a magasban, az itteni viszonyokhoz képest jól-rosszul élte világát." (siegmeth károly)
A Nagybányán nevelkedett Ferenczy Béni is szívesen emlékezik vissza az izvorai nyarakra. Öt évtized múltán is lelkesen ír az ott eltöltött időkről: „Most is látom a kb. ezer-holdnyi zöld rétet, körülvéve magas, elég öreg fenyves erdővel. A rét közepén hatalmas öreg tölgyfa áll egyedül, nagy terebélyes koronával. A faházak csoportját, ahol lakunk, a réttől karámkerítés választja el... Tíz éves lehettem, amíg Glatzzal együtt laktunk ott... Ő akkor nagy turista volt, és nem tudom, hogy nem ő volt-e az, aki felfedezte az Izvorát. Amikor együtt voltunk ott, minden délután kivonult a motívumához, fel a Rozsályig sietett serényen. Egy pásztort festett az esti napsütésben, amint juhait nagy karlendítéssel tereli... Szép kép volt, a naplemente vörös-arany színeit apám is akkor kezdte keresni és festeni... Igen, mert az Izvora sokáig Ferenczy Károly kedvenc nyári kiránduló- és nyaralóhelye volt... De az izvorai anabázísokra apámat, azt hiszem részben az is vezette, hogy gyermekeit - talán önmagát is - nagyon féltette a tüdőbajtól. Hiszen az ő anyja alig húsz-egynéhány éves korában sorvadásban halt meg, és a század elején Nagybányán is epidemikusan pusztított a gümőkór... Ügy emlékszem, hogy apámon kívül talán senki nem tartózkodott a nagybányai festők közül hosszabban ezen az erdésztanyán". (ferenczy béni)
Az Izvora a hatalmas réttel ma is megvan, a nagy csordák a karámmal és a faházakkal azonban eltűntek. Az erdészházat és az 1935-ben épült EKE-házat átépítették. Szállodák és üdülők épültek, amelyek elég gyakran cserélnek gazdát, bérlőt. Az odavezető autóutak és turistaösvények közül a legtöbb eléggé elhanyagolt. Az Izvoráról a Tatár-szoroshoz, a Rozsály-tetőre és a Nagybánya-Máramarossziget műútra kivezető utak alig használhatók, talán a Fekete-patakon át felvezető aszfaltútra legkevesebb a panasz.Forrás: http://www.koltotur.home.ro/Hun/Turak.html
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok.
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takaró el a bérci tetőt.
Ez a „bérci tető" és környéke vonzotta és vonzza ma is a nagybányai kirándulókat. Erről a hegyünkről két évszázaddal ezelőtt ezeket írta Szirmay Antal: „A magas Rozsályi hegyen kristályszínű források több kútfőkből erednek; e mellett a tetején oly tágas mező fekszik, hogy annak a térségén több ezrekből álló tábor elférne, s ezenkívül oly kövér és termékeny, hogy a juhoknak rajta legelő nyájai szüntelen növő zsíros füveit alig emészthetik meg". Csaknem egy évszázaddal ezelőtt Siegmeth Károly ezeket közli a Rozsály „laposáról": „Nagy kiterjedésű. Hossza kelet-nyugati irányban kb. 2 km, szélessége észak-déli irányban l km". Ezen a hegyháton „nincsenek boróka bokrok, sok a fekete és vörös áfonya". Tréger Lajos szerint: „...a fennsík 2000 katasztrális holdnál nagyobb terjedelmű... melyet dél és délnyugatról tornyos sziklaorom, s az ezzel átellenben levő lejtőt szálas bükkerdő szegélyezi... valahányszor ide jövünk, mindig friss, új színeket fedezünk fel. Minden évszakban más-más színpompa. Más a júniusi hajnalpírban, ha sikerül kifogni, s a tetőről végignézni egy napfelkeltét. S más, ha a júliusi ködtengerben úszó távoli vidék végtelenségébe merülhetünk a napsugaras tetőről. Amikor az alant elterülő felhős tájakon habfehér felhőhullámok tornyosulnak. S más, amikor tél idején végigsétálunk a csillogó zúzmarába burkolt törpe áfonyabokrok tető takaró szőnyegén, s a csillogástól káprázó szemünket az észak felőli égbolt üdekék színében megpihentetjük. S mások a színek, amikor télen át a patyolat fehér hóval fedett végtelen hosszúnak látszó hegytető kilométeres lejtőin száguldva lábszánkózunk. Ezek mind olyan kiváltságosán szép, felejthetetlen kirándulási élmények, amelyek ily tökéletes természeti összhangban csak itt érezhetők".
A XX. század elején a már említett Siegmeth Károly, felérve az 1307 méter magasan álló csúcsjelzőhöz, elgyönyörködött a nagyszerű kilátásban és lelkesen sorolta mindazt, ami szemei elé tárult: a közelben „a viharállott sziklabástyák. Nyugat felé a Fernezely völgye kohóival és házsoraival... A háttérben a Nagybánya felé húzódó hegysor emelkedik, s a Fraszineasza mögött a sziklás éles körvonalú Kis-Pietrosz (1201 ín). Dél felé, a völgy kijárata mellett fekszik Nagybánya a Keresztheggyel. Távolabb mögötte a Szamos terjedelmes völgyrónasága kezdődik... Lábaink alatt látjuk Kisbánya idillikus völgyzugát, honnan egy kissé meredek oldaláról is megmászható a Rozsály. A Bányahegy és a Feketehegy által hűségesen megvédve fekszik Felsőbánya a Zazar szép erdős völgyében... Kelet felé a főgerinc a Gutinig ellátszik ... A Gutin egy falakkal körülvett várhoz hasonlít, meredeken felfutó lejtőkkel, védve kétfelől a Szekatúra és a Kis-Gutin bástyáival, s megkoronázva középen a főcsúcs által. A legnagyobb mértékben vonzó és formákban gazdag kép". (siegmeth károly) Ha még megemlítjük a Rozsályról északnak látszó Nagypeleskét (1291 m) és Kőhátot is, úgy hisszük, elég kimerítően vázoltuk a környéket. Távolabb emelkednek a Máramarosi havasok, a Cibles és a sztojkai Sátorhegy.
Az Izvora (Forrásliget)
A Rozsályról észak felé ereszkedve 916 méter magasságban találhatjuk az Izvorát (Forrásliget). „Ez egy nagyon szép fennsík, 1000 hold kiterjedésű mezővel, szemközt a Gutin nyugati oldalának gyönyörű, impozáns kőszikláival, fenyőligetekkel. Szarvasmarhák és juhok százai legelnek itt, mégis az idegeinek pihentetését kereső kiránduló napokig, sőt hetekig a komoly természet igazi magányában üdítheti fel testét és lelkét" - írja Krizsán P. Pál 1933-ban.
„Az Izvora színpompás gazdagsága minden évszakban új, csodás gyönyörűséget tár figyelő szemünk elé. Hogy mikor a legszebb - annak nincs fokozható határa. [...] Ki tudja elbírálni, hogy az Istennek természeti alkotásában melyik a szebb? Elragadóan szép valamennyi! És ezzel az itt fellelhető sok-sok természeti szépséggel párosul az ózondús fenyőillattal fűszerezett tiszta jó magaslati levegő. Balzsamos napsugár. A korbeölelkező hegyoldalak ezernyi forrásának patakká duzzadt kristálytiszta vize. Mindennek élvezete, éltető eleme a városi robotban elcsigázott ember szervezetének, csak élni kell vele lehető leggyakrabban. Ezért építette ide az E.K.E Gutin Osztálya menedékházát". {tréger lajos)
A menedékház felépítése (1935) előtt is volt hol meghúzódnia az idelátogatónak, mégpedig az izvorai erdészházakban. A házakat - építőjükről - Molcsányi-telepnek is nevezték. Ezekről a házakról ír nemcsak a turistaegyesület-szervező Siegmeth Károly, hanem Fercnczy Béni is. Siegmethék a Rozsályról lejövet jutottak el ide: a Rozsályról „egy és egynegyed óra után érkeztünk egy erdőritkáson elhelyezett izvorai telephez, a két házból álló A Molcsányi-telephez. Érdekes, hogy Molcsányi erdőmester e házakat a maga ültette fenyőkből építette. Itt találkoztunk Glatz festővel, ki a két ház egyikében rendezte be műtermét, s itt a magasban, az itteni viszonyokhoz képest jól-rosszul élte világát." (siegmeth károly)
A Nagybányán nevelkedett Ferenczy Béni is szívesen emlékezik vissza az izvorai nyarakra. Öt évtized múltán is lelkesen ír az ott eltöltött időkről: „Most is látom a kb. ezer-holdnyi zöld rétet, körülvéve magas, elég öreg fenyves erdővel. A rét közepén hatalmas öreg tölgyfa áll egyedül, nagy terebélyes koronával. A faházak csoportját, ahol lakunk, a réttől karámkerítés választja el... Tíz éves lehettem, amíg Glatzzal együtt laktunk ott... Ő akkor nagy turista volt, és nem tudom, hogy nem ő volt-e az, aki felfedezte az Izvorát. Amikor együtt voltunk ott, minden délután kivonult a motívumához, fel a Rozsályig sietett serényen. Egy pásztort festett az esti napsütésben, amint juhait nagy karlendítéssel tereli... Szép kép volt, a naplemente vörös-arany színeit apám is akkor kezdte keresni és festeni... Igen, mert az Izvora sokáig Ferenczy Károly kedvenc nyári kiránduló- és nyaralóhelye volt... De az izvorai anabázísokra apámat, azt hiszem részben az is vezette, hogy gyermekeit - talán önmagát is - nagyon féltette a tüdőbajtól. Hiszen az ő anyja alig húsz-egynéhány éves korában sorvadásban halt meg, és a század elején Nagybányán is epidemikusan pusztított a gümőkór... Ügy emlékszem, hogy apámon kívül talán senki nem tartózkodott a nagybányai festők közül hosszabban ezen az erdésztanyán". (ferenczy béni)
Az Izvora a hatalmas réttel ma is megvan, a nagy csordák a karámmal és a faházakkal azonban eltűntek. Az erdészházat és az 1935-ben épült EKE-házat átépítették. Szállodák és üdülők épültek, amelyek elég gyakran cserélnek gazdát, bérlőt. Az odavezető autóutak és turistaösvények közül a legtöbb eléggé elhanyagolt. Az Izvoráról a Tatár-szoroshoz, a Rozsály-tetőre és a Nagybánya-Máramarossziget műútra kivezető utak alig használhatók, talán a Fekete-patakon át felvezető aszfaltútra legkevesebb a panasz.Forrás: http://www.koltotur.home.ro/Hun/Turak.html
